1. fejezet-X faktor

-Liam!!! Siess! El fogunk késni!-szóltam a testvéremnek.
-Megyek már!-mondta.
Éppen az X faktorba készültünk. Ugyanis Liam csodálatosan énekel. Tavaly előtt is volt már, de a mentorok házába hazaküldték. Nem értem miért...talán mert még túl fiatal volt...nemtudom..
-Mehetünk!-mondta Liam és elindultunk.
Anyuék nem tudtak jönni, mert valahol az ország másik felében voltak.
Miután odaértünk, mindenki felismerte Liamet és nagyon örültek hogy megint itt van.
-Tudod mit kell csinálni, fel a színpadra és onnan már szabad a pálya!-mondták Liamnek.
-Oké!-válaszolta.
-Liam!-mondtam alig hallhatóan.
-Igen?!-kérdezte miközben hátrafordult.
Kinyújtottam a kezemet egy ölelést kérve.
-Ja..bocsi!-mondta és megölelt.
-Sok sikert bátyó!-mondtam és megpusziltam.
Liam csak bólintott és felment a színpadra. Én pedig álltam és néztem őt a minitévén keresztül. Amikor Liam felért, Simon nagyon meglepődött, de jó értelemben. Liam a Cry me a river-t énekelte, ami szerintem nagyon illett hozzá. Csodálatosan énekelt. Amikor befejezte mindenki mosolygott, én is. Nagyon büszke voltam rá. A közönség felállva tapsolt és nézzenek oda!!! Még Simon is.! Elmosolyodtam és tapsikolni kezdtem mint egy hülye. :D A mentorok mind megdicsérték Liam pedig csak mosolyogva válaszolt. Simon szerint Liam teljesen más ember lett mint 2 éve volt. Szerintem nem...bár lehet hogy én azért nem veszem észre mert minden nap vele voltam.:)
-Akkor...szavazzunk!-hallottam az egyik mentortól.
Na most...rettenetesen izgultam.
-Kérlek...nagyon kérlek!-suttogtam.
-Igen!
-Gyönyörű volt! Még szép hogy igen!
-Igen!
És Simon...
-Kétségkívül, természetesen IGEN!
EZAZ!!!! Megvan a négy igen! Ugrándozni kezdtem és Liam is nagyon örült. Liam lejött a színpadról, én pedig ott vártam.
-Sikerült!!!-visítottam.
-Igen!!!-mondta és mutatta hogy ugorjak.
A nyakába ugrottam ő pedig megpörgetett.
-Nagyon ügyes voltál. Büszke vagyok rád!-mondtam és megpusziltam.
-Köszönöm!-mondta, letett a földre és szorosan átölelt.
-Akkor...mehetünk haza?-kérdeztem.
-Persze.!-vágta rá.
Majd kiugrottam a bőrömből. Igaz hogy már vége volt, de még mindig nagyon izgultam. Liam észrevette és elmosolyodott.
-Nyugiii! Nincs miért aggódnod!-mondta.
Elnevettem magamat. Mentünk a folyosón, kifelé a stúdióból. A földet néztem, még mindig mosolyogva. Aztán felnéztem. Szembe jött velünk egy szőke fiú. Nagyon aranyosnak tűnt. Kisfiús arca volt, de nagyon édes volt.
-Hé..Liam! Nézd!-suttogtam Liamnek.
-Miaz?!-kérdezte suttogva.
Biccentettem egyet a fejemmel és Liam ránézett a szöszi fiúra. A szőke srác rámnézett és elmosolyodott. Én visszamosolyogtam. Elment mellettem és éreztem az illatát. Bakker...nagyon jó illata volt...Hmmm..:) Hátrafordultam és láttam hogy ő is. Mindketten elmosolyodtunk. Amikor visszafordult én is és kimentünk Liammel az utcára.
-Huhh...kész vagyok!-mondta Liam és kicsordult egy könny a szeméből.
-Jajjj...gyere ide!-mondtam és megöleltem.
Imádtam Liamet. Ő a legeslegjobb testvér a világon. Bármit meg lehet vele beszélni. Ha veszekedünk, ami nagyon ritka, akkor is ölelkezünk a végén és tudjuk hogy nem igaz amit egymásnak mondunk csak hülyeség. :D
-Gyere! Menjünk fagyizni!-mondtam.
-De nincs nálam pénz!-mondta Liam.
-Nálam van!-mondtam és meglengettem előtte a pénztárcámat.
-De tudod hogy nem szeretem ha te fizetsz!-mondta.
-Jajj...nyugi! Nem számít a pénz! A tesóm vagy és szeretlek!-mondtam.
-Én is szeretlek!-mondta.
-Na akkor...gyerünk!-mondtam.
Fagyizás után hazamentünk és felmentünk gépezni. Láttuk hogy Twitteren sokan gratulálnak Liamnek és hogy látták és nagyon ügyes volt.
Ez igaz! Olyan jó volt ilyeneket látni...ez nekem is elismerés...hiszen a bátyámról van szó. :)