10. fejezet-Hűhahűha! :DDD

*Cassy*

Már sötétedett és arra gondoltam hogy kimegyek és futok pár kört a parkban. Nem nagyon vagyok sportos, de most jól esett volna egy kis mozgás. Méghozzá a futás. A futás az jó. Mindegy! XD Felvettem a kedvenc melegítő nadrágomat, a hozzá illő felsőt és egy kényelmes kis cipőt. Kimentem az ajtón és kikocogtam a parkba. Futottam három vagy négy kört a park körül. A végén megálltam és kicsit leültem az egyik padra. Hallottam hogy valaki más is van a parkban és éppen fut. Hallottam a szuszogását. Egy fiú volt. Egyre közelebbről hallottam. Egyszer csak valaki leült mellém.
-Huhh...mi a helyzet?-kérdezte egy fiú.
Nem néztem rá.
-Semmi, kifáradtam a futkorászásban és most pihenek egy kicsit.-mondtam.
-Értem. Én is így vagyok. Amúgy...a nevem Louis!-mondta.
Elkerekedett a szemem és felnéztem. Ő is pont így tett és találkozott a tekintetünk.
-Cassy?-kérdezte.
-Igen! Cassy vagyok!-mondtam mosolyogva.
-Szoktál futni?!-kérdezte.
-Nem igazán de ez most jólesett!-mondtam.
-Értelek!-mondta és elmosolyodott.-És...amúgy van barátod?
-Persze! Egy csomó barátom van!-mondtam értetlenül.
Louis nevetni kezdett.
-Mármint pasid!-mondta még mindig nevetve.
-Jaaa!!! Nincs!-mondtam nevetve.-És...neked van barátnőd?
-Nincs...-mondta és lenézett.
Aztán felnézett és a szemembe nézett. Egyre közelebb jött és egyszer csak összeértek az ajkaink. Iszonyatosan élveztem és szerintem ő is, mivel elég hosszasan csókolt meg. Nagyon lassan "elváltak" ajkaink és Louis elmosolyodott, mire én is.
-Ez...ömm..izé...jó volt!-dadogta Louis.
-Az!-mondtam mosolyogva.
-Hazakísérjelek?-kérdezte mosolyogva.
-Hát...nemtudom!
-Verseny?!-kérdezte.
-Hogy versenyezzünk ha azt se tudod hol lakok?!-kérdeztem.
-Nemtudom! De akkor is én nyerek!-mondta.
-Tényleg?! Akkor hajrá.! És....rajt!-kiáltottam fel és elkezdtem sprintelni.
Louis futott utánam, én pedig csak futok de mellém került és röhögni kezdett. Annyira vicces feje volt hogy meg kellett állnom és kiröhögnöm magam. Az úton fetrengtem a röhögéstől és a hasamat fogtam. Louis hátranézett és meglátta hogy a földön fekszek és röhögök, a látványomtól ő is röhögni kezdett és a lábát csapkodva, nagy nehezen visszaért hozzám.
-Mi olyan vicces?-kérdezte miközben az örömkönnyeit törölte le.
-Az...az a fej!-alig kaptam levegőt de még mindig röhögtem.
-Melyik?! Az enyém?!-kérdezte.
Bólintottam még mindig röhögve.
-Jaaaaa...erre gondolsz?!-kérdezte és megint azt az idióta fejet vágta mire már tényleg nem kaptam levegőt és köhögni kezdtem.
Nagy nehezen abbahagytam a fuldoklást amin Louis nagyon jól szórakozott de még én is aki kis híján megfulladt.
-Felugrassz a hátamra?-kérdezte miután abbahagytuk a röhögést.
-Miért ne?!-mondtam és felpattantam.
-Mondd az utat én pedig hazaviszlek!
Hazairányítottam, letett a kapuba és adott egy cetlit a kezembe.
-Ez a számom! Ha akarsz hívj fel!-mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
Nem bírtam ki ezért visszarántottam és megcsókoltam. Louis belemosolygott a csókunkba.
-Hmmm...-nyögte mosolyogva.
Itt muszáj volt röhögnöm.
-Miaz?! Nem szabad nyögni?-kérdezte egy kaján mosollyal az arcán.
-De...de azt nem itt!-mondtam huncutan.
Louis elmosolyodott.
-Mennem kell! Majd beszélünk!-mondta és kacsintott.
-Jóéjt!-mondtam.
-Szia!
Louis lassan eltűnt én pedig bementem a házba és a cetlit nézegettem. Nemsokára letusoltam és elaludtam. Még álmomban is Louisval voltam. :3 De ez már történelem...;D