11. fejezet-Váratlan döntés

Váratlan döntés Jenna részéről, de Rocky...hiába hogy fáj neki, barátnője mellett dönt. :) Jó olvasást! 

Reggel mikor felkeltem, jött egy hirtelen ötlet...kimentem a konyhába és csináltam magamnak müzlit. Miután megkajáltam megnéztem hogy Liam fel van-e már. Még aludt ezért csináltam neki melegszendvicset és csináltam egy kancsónyi, frissen facsart narancslevet. Kitettem a konyhaasztalra, aztán bementem a szobámba és felöltöztem. Írtam egy cetlit Liamnek hogy elmegyek a boltba. Elindultam és útközben találkoztam Rockyval.
-Szia!-köszönt.
-Szia! Mizujs?-kérdeztem.
-Semmikülönös. Merre?-kérdezte.
-Boltba. Hát te?
-Én is!-mosolyodott el.
Az út hátralévő részét csendben sétálva töltöttül. Miután bevásároltunk elindultunk hazafelé, de az egyik kereszteződésben megálltunk és beszélgetni kezdtünk.
-Rocky?!
-Igen?
-Ha én most elköltöznék valahova...messzire...jönnél velem?-kérdeztem.
-Attól függ milyen messzire és hogy mennyi időre! De szerintem veled mennék!:)-mondta mosolyogva.
-Értem!-mondtam.
-Miért kérdezted?-kérdezte.
-Semmi...csak érdekelt.!-füllentettem.
Kicsit még beszélgettünk aztán hazamentünk. Mikor benyitottam láttam hogy Liam éppen eszik egy szál alsóban.
-Szia hugi! Mit vettél?!-kérdezte.
-Szia!-kezdtem és nyomtam egy puszit a fejére.-Vettem egy csomó innivalót meg rágcsálnivalót!
-Minek?-kérdezte.
-Öööö..hát igen! Erről akartam beszélni veled!
-Mi?!-kérdezte kicsit idegesen.
Leültem Liammel szemben és mélyen a szemébe néztem.
-Szóval...ma reggel meghoztam egy iszonyatosan váratlan döntést, de ezt szeretném! El szeretnék költözni egy időre...-mondtam.
-Mi?! Mégis hova?!-kérdezte felháborodva.
-Sydeybe.!-mondtam.
-De az iszonyat messze van!-mondta Liam amire őszintén szólva egy 'Nem mondod?!'-dal válaszoltam volna.
-Tudom!-mondtam.
-Nem mehetsz!-jelentette ki teljes határozottsággal.
-Mi?! Ezt meg hogy értsem?!-kérdeztem.
-Nem világos?!-kérdezte.
-Te nem parancsolhatsz nekem! Különben is van egy idióta aki miatt nem akarok itt élni!-ordítottam miközben felálltam az asztaltól.
-Hát ez remek! Már megint rám célozgatsz?-kérdezte fennhangon miközben ő is felállt.
-Mi?! Te nem vagy normális! Arra a szőke bandatársadra gondoltam!-mondtam, már nem ordítva.
-Jaaa..bocsi!-mondta Liam majd odajött hozzám és átkarolt.-Figyelj! Én csak nem akarom hogy elmenj! Teljesen magamra fogok maradni! De egyedül akarsz menni?!
-Nem...szerintem Rocky is jönne velem!-mondtam.
-Ja...nem akarom hogy Ni..
-Nehogy...kimondd...a nevét!-tagoltam a szavakat.
-Bocs! Nem akarom hogy miatta menj el!-mondta.
-Figyelj! Csak időre van szükségem!-mondtam és megöleltem.
-Tudom!-mondta.
-Kérlek, értsd meg! Nem sok időről lenne szó! Talán egy-két évről!-válaszoltam.
-Egy-két év...-ismételte.
-Még ma délután szeretnék indulni! Tudom hogy hirtelen jött de nekem is!-mondtam.
Liam megölelt.
-Sajnálom!-mondta könnyes szemmel, a hangja is megváltozott és bevonult a szobájába.
Én is bementem az enyémbe és elővettem a bőröndömet. Elkezdtem pakolászni a fontosabb ruháimat és a kedvenceimet. Tettem bele egy pár cipőt is és egy csomó mindent. Írtam egy SMSt Rockynak.
-"Pakold össze a cuccaidat, hozz magaddal útlevelet és pénzt, aztán gyere át 3ra! Jenn..xx"

#3óra előtt 10 perccel#
Ránéztem az órámra és nemsokára 3 óra...Valaki csengetett. Felálltam az ágyamról és kimentem megnézni ki az. Rocky volt, a kezében a bőrönddel és egy kistáskával.
-Hova megyünk?-kérdezte lelkesek.
-Sydneybe!-mondtam mosolyogva.
-Jézus isten!-esett le az álla.
Én csak mosolyogni tudtam. Liam kisírt szemekkel jött ki a szobájából, az orrát törölgetve egy zsepivel. Ránknézett és elmosolyodott.
-Szia Rocky! Te is mész?-kérdezte Liam.
-Szia! Igen!-felelte Rocky.
Lassan 3 óra lett és összeszedtük a cuccainkat. Bekopogtam Liam ajtaján erre ő egyből kijött.
-Szeretlek!-mondta és szorosan megölelt.
-Én is téged!-mosolyogtam.-Jó legyél és ne törődj senkivel aki utálkozik!
-Rendben!-mondta egy enyhe mosoly kísértében.
-Mennünk kell! Hiányozni fogsz!-mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Te is!-mondta és homlokon puszilt.
Elindultunk és 20 perc múlva már a reptéren voltunk. Vettünk jegyeket...elég sokba került mert ott helyben vettük és nem foglaltuk le előre. Letettük a cuccainkat és felszálltunk a gépre. Minden ülés hátuljába egy tablet volt beépítve. Tök jó! Lehetett netezni vagy bármit csinálni. Volt egy fejhallgató is, amit én egyből a fejemre rántottam és zenét kezdtem hallgatni.
Lassacskán felszálltunk...

#másnap reggel#
Iszonyat korán volt még...5:30 volt. De megérkeztünk...