7. fejezet-Veszekedés

Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fájt a fejem és megfogadtam hogy többé...nem leszek részeg! Sőt...nem fogok inni! Láttam hogy Niall miattam nem tudott a saját ágyában aludni. Uhh...tényleg...visszagondolva a tegnapi napra...valamit tisztázzunk! Niall és köztem nincs semmi! Részeg voltam és lesmároltam...megesik! De amit Liam mondott...húúú...még mindig visszhangzik a fejemben! Borzalmas volt! Kimentem a konyhába és meglepődtem hogy Louis, Harry és Rocky már felvannak, Zayn pedig alszik...a földön.
-Jóreggelt!-köszöntem mindenkinek.
-Hát...jobb is lehetne!-mondta Harry miközben fájlalta a fejét.
Leültem az egyik székre és fogtam egy darabig a fejemet. Aztán meguntam és elmentem reggelit csinálni. Csináltam egy szendvicset és visszaültem a székre. Nagy keményen ettem amikor egy elég érdekes hangot hallottam. Louis elkezdett röhögni és gondoltam hogy ha ő röhög akkor ő lehet a hang forrása. Én pedig bevetettem a régi de felejthetetlen poént.
-Louis! Te fingottál?-kérdeztem.
-Nem!-mondta nevetve de határozottan.
-Jó kifogás!-mondtam miközben bólogattam.
Mindannyian nevetni kezdtünk, én még le is estem a székről. Egy pillanatra mindenki elhallgatott de miután elkezdtem nevetni mindannyian nevetni kezdtünk.
-Jól vagy?!-kérdezte Rocky röhögve, miközben a kezét nyújtotta.
-Túlélem!-röhögtem és felálltam.
A röhögésünkre Zayn is felkelt. Ő is fájlalta a fejét és beült hozzánk reggelizni. Miután megkajáltam megmosakodtam és megmostam a fogam. Bementem a hálószobába és furcsálltam hogy Niall és Liam már felvannak. Liam szemébe néztem egy pillanatra de aztán hirtelen lesütöttem a szememet és úgy mentem Niall ágyáig, mivel ott volt a telefonom. Elvettem az ágyról a telefonomat és felnyitottam a billentyűzárat. És ekkor bekövetkezett az..amitől a legjobban rettegtem.
-Jenna...beszélhetnénk?-kérdezte Liam.
-Hogy megint kioktass?! Kössz, nem!.mondtam és kimentem a szobából.
Becsaptam magam mögött az ajtót mire a többiek a konyhából rám meredtek.
-Rocky! Én megyek haza! Majd gyere át ha akarsz!-mondtam.
Gyorsan odamentem hozzájuk és mindenkit megöleltem. Siettem mert nem akartam hogy Liam megállítson. Kinyitottam az ajtót de ekkor valaki megragadta a csuklómat. Gondoltam hogy Liam az és nem csalódtam. Tényleg ő volt az. Nem akartam vele beszélni ezért nagy nehezen kirángattam a kezemet a szorításából és lerohantam a lépcsőn, ki a házból és siettem a buszhoz.
Később mikor hazaértem beültem a gép elé és elkezdtem Twitterezni.
-"Néha úgy érzem...jobb lenne ha egyke lennék!"
Ezt az egy mondatot írtam ki és egyből kaptam rá választ.
-"Igen?! Kössz hogy ennyire rendes vagy! Tudod mit?! Soha többé nem akarlak látni!"
Jó...lehet hogy egy kicsit durva volt de ez...még sokkal durvább. Nem értettem hogy hogy fajulhatott el ez a dolog ennyire. Aztán hogy még ez se legyen elég, kaptam egy SMSt Rockytól.
-"Kössz hogy ott hagytál! Nagyon rendes vagy! Cöhh..."
Most mivan?! Nem tiltakozott, nem is akart velem jönni akkor meg?! Mivan most az emberekkel?!
Úgy döntöttem inkább átmegyek Cassyhez és elmondok neki mindent ami tegnap és ma történt. Amikor odaértem hozzájuk, becsengettem és egyből ki is nyitotta az ajtót.
-Szia!-köszöntem.
-Szia! Mizu?!-kérdezte.
-Huhh...összevesztem Liammel és Rockyval is.-mondtam miközben bementünk a nappaliba.
-Igen?! Hogy-hogy?!-kérdezte, de ahogy észrevettem nem nagyon érdekelte.
Nem érdekelt hogy fi...na jó!! Nagyon is érdekelt hogy figyel-e rám vagy nem!
-Te nem is figyelsz!-háborodtam fel.
-Dehogynem figyelek!-mondta.
-Jólvan..-kezdtem elölről.
Elmeséltem neki mindent és láttam hogy nem érdekli.
-Na jó!-mondtam elvettem a táskámat a kanapéról és elindultam kifelé.
-Most meg hova mész?-kérdezte Cassy.
-Haza! Köszönöm hogy ennyire odafigyelsz rám!-mondtam és kimentem a házból.
Már csak két emberre számíthattam és reméltem hogy velük nem lesz semmi. De kaptam egy SMSt és így már csak egyetlen emberre támaszkodhattam. Az SMS így szól:
-"Nem értem hogy tudtam barátkozni veled! Szemét, aljas, képmutató és kétszínű vagy!"
Scarlettől jött az SMS. Mivan?! Mit tettem már megint?! Írtam vissza neki.
-"Most mi bajod van?! Mit tettem már megint?! Nem értem...és téged sem!"
Átmentem Sarához, de nem volt otthon. Hazamentem és írtam Niallnek hogy szeretnék találkozni vele és beszélgetni egy kicsit.
-"Találkozzunk nálunk! Niall"
-"De ott van Liam is!"
-"Nem számít! Majd beküldöm a szobánkba!"
Elvoltunk...SMSeztünk aztán már mentem is a buszhoz. Nemsokára megérkeztem. Niall várt a buszmegállóban. Mikor megláttam könnyezni kezdett a szemem, majd a nyakába ugrottam és megöleltem, mert örültem neki hogy kijött elém. Ő megért...
-Szia!-mondta gyengéden.
-Szia!-köszöntem és letöröltem a könnycseppeket az arcomról.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Nem igazán...-válaszoltam.
Most...ebben a pillanatban úgy éreztem hogy szeretem Niallt. Úgy... Lassan...közelítettem a kezemet az övéhez. Úgy éreztem adhatnánk egymásnak egy esélyt. Amikor hozzáérintettem a kezemet az övéhez elkerekedett a szeme, én pedig gyorsan elkaptam a kezemet. Niall megállt, így én is. Néztem hogy mit csinál és csak állt és mélyen belenézett a szemembe. Nem tudtam ellenállni a gyönyörűszép kék szemeinek és elmerültem bennük. Éreztem hogy elpirulok amin Niall elmosolyodott...én sem tettem másképp. Niall megfogta a kezemet és most én lepődtem meg. Aztán...Niall látta rajtam hogy meglepődtem és elnevette magát. Én csak mosolyogtam. Lenéztem a betonra és láttam hogy megjelent rajta pár esőcsepp. Hirtelen szakadni kezdett az eső, Niall ennek hatására röhögni kezdett és elkezdtünk szaladni. Hála istennek hamar odaértünk a házukhoz és gyorsan bementünk. De...mivel mindig is esőben szerettem volna csókolózni ezért megfogtam Niall csuklóját és kirohantam vele az esőre.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte megint nevetve.
Láttam hogy egy páran kinéztek az ablakon és kicsit elbizonytalanodtam...de most mégsem érdekelt.
-Szeretlek!-mondtam majd megcsókoltam.
Esőben csókolóztunk és hallottam hogy a többiek akik minket néztek tapsolni kezdtek én pedig belemosolyogtam a csókunkba. Mikor elváltunk egymástól ajkaink, mindketten felnéztünk és hirtelen megláttam Liamet fapofával állva az ablakukban. Bementünk. Mindketten bőrig áztunk.
-Remélem nem bántad!-mondtam.
-Mit is?!-kérdezte Niall mosolyogva.
-Hogy megáztunk!-mondtam.
-Ha ezt kellene csinálnom mindig hogyha esik az eső akkor minden percben az esőben állnék.-mondta Niall mosolyogva.
Megfogta a kezemet és felmentünk. Mire felértünk Liam már sehol sem volt. Niallel beszélgettünk egy kicsit aztán, amikor már este volt elindultam hazafelé. Niall elkísért haza.
-Holnap találkozunk?-kérdezte Niall.
-Talán átmegyek! De lehet hogy nem! Nem tudom! Majd írok!-mondtam és megcsókoltam.
-Oké!-mondta Niall.
Már csuktam volna be az ajtót de Niall visszafordult és a lábával megtámasztotta az ajtót.
-Jen! Mi most..-kezdte.
-Részemről igen! Együtt vagyunk!-mondtam.
Niall elmosolyodott és elment. Nemsokára elmentem fürdeni és lefeküdtem. Már majnem aludtam mikor kaptam egy SMSt...